Fréderic ... félfrancia. Az apja spanyol bevándorló volt, aki még kemény munkával, majdnem teljes asszimilációval gyakorlatilag franciává vált. Amikor az apa új bevándorlók, vendégmunkások miatt munkanélkülivé válik, képtelen lesz szembenézni önmagával, a megváltozott világgal, és (vélhetően) öngyilkos lesz, így a fiától is elveszi a lehetőséget a szembesülésre és a választásra. Frédericnek nincs választása. Második generációs és franciaként nőtt fel, a sorsa predesztinált. S bár imádja a nagyanyját, Pepitát, nincs valódi kapcsolata, kötődése Spanyolországhoz, egészen addig, míg oda nem utaznak, és meg nem ismeri a családja történetét, a nagyapjának emlékét, az apja születésének történetét, és meg nem érti mi volt az, ami elől az apja talán egész életében menekült...
Kenza, az arab lány az ellenpólus, illegális bevándorló, aki kénytelen bujkálni, lopni. Ő az, aki pontosan ismeri a saját és a családja történetét, de eltagadja azt, hazudik róla önmaga védelmében. Benne szembesül Fréderic azzal, milyen lehetett egykor az apja, és szembesül önmaga tudatos énjével is. Azzal a felettes énnel, aki leegyszerűsíti, homályossá teszi a múltat, elhazudja, egy jobb, szebb élet reményében.
Mindketten kénytelenek útra kelni ahhoz, hogy választási lehetőségük legyen, mindkettejükkel olyan megmásíthatatlan dolgok történtek, amelyek meghatározzák a jövőjüket, s mindörökre magukon viselik emiatt a múlt bélyegét.
Választhatnak, szembenéznek önmagukkal és a tetteikkel, és ezekből erőt merítve, identitást építve lépnek tovább, vagy megmaradva az élethazugságaikban, ibseni megoldásként a Fréderic apja által választott útra lépnek.
Mindketten kénytelenek útra kelni ahhoz, hogy választási lehetőségük legyen, mindkettejükkel olyan megmásíthatatlan dolgok történtek, amelyek meghatározzák a jövőjüket, s mindörökre magukon viselik emiatt a múlt bélyegét.
Választhatnak, szembenéznek önmagukkal és a tetteikkel, és ezekből erőt merítve, identitást építve lépnek tovább, vagy megmaradva az élethazugságaikban, ibseni megoldásként a Fréderic apja által választott útra lépnek.
Kenza alakjában egyesül a mai fiatal lányok általános problémája, amely kultúrkörtől függetlenül az érvényesülés, kiugrás elkülönböződés módszereiről szól – ugyanez a gondolatkör jelenik meg pl. Tony Parsons A kedvenc feleségem című regényében, csak a másik oldalról -, érintőlegesen a nem kívánt terhesség megoldási köre, és egyúttal ellenpólusa is Frédericnek azzal, hogy mellé az APA lesz, aki odaáll. Megmutatja az érem másik oldalát, amikor az apai támogatás jelen van.
Egyúttal persze azonos is Fréderic-kel, hiszen lányként épphogy az anyai minta hiányzik, amivel dolgozni kellene a személyisége felépítéséhez. Mindkettejüknél tehát azonos személyiségfejlődésbeli probléma a minta hiánya.
Egyúttal persze azonos is Fréderic-kel, hiszen lányként épphogy az anyai minta hiányzik, amivel dolgozni kellene a személyisége felépítéséhez. Mindkettejüknél tehát azonos személyiségfejlődésbeli probléma a minta hiánya.
A fiúnak meg kell találnia a múltjában leledző, vagyis archetipikus mintákat az identitása felépítéséhez. A lánynak hasonlóképpen a befogadó országot megismerve kell követendő példákat, ideálokat felkutatnia, integrálódása megvalósulása céljából. Integráció és asszimiláció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése